Magyar: 1957-ben ismét új címert vezettek be (Kádár-címer). Ez abban tért el a Rákosi-korszak címerétől, hogy a kék mező elé egy nemzeti színű, hajlított oldalú, lényegében a Kossuth-címerből származó pajzs került, és a búzakoszorút a bal oldalon nemzeti színű, mig a jobb oldalon vörös színű szalag fonta be.

A címert Légrády Sándor alkotta meg, mely 1990-ig érvényes maradt és a heraldika szabályainak lényegében megfelelt. „Kádár-címernek” nevezik a Magyar Népköztársaság 1957 és 1990 közötti címerét, melyet az 1957. évi II. törvény vezetett be és az 1990. évi XLIV. törvény cserélt le. A heraldikai szörnyszülött 1949-es államcímerhez képest az új jelkép szakmai szempontból kétségtelenül nagy lépést jelentett előre, mert vörössel, fehérrel és zölddel vágott tárcsapajzsa révén szigorúan vett címertani értelemben is címernek volt tekinthető. Sisakdíszeként a kommunista szimbólumot, a lebegő ötágú vörös csillagot szerepeltették, a pajzsot jobb oldalon nemzetiszínű, bal oldalon vörös szalaggal átfogott sárga búzakoszorú-kartus környezte. A búzakoszorú és a pajzs közé azonban odakerült – a tervező által minden bizonnyal az 1949-es címerből átvett kék mező is, amelyre a vörös csillag sárga („aranyszínű”) sugarakat bocsátott.

E címer szimbolikája meglehetősen egyszerű volt: a kor hivatalos ideológiájának megfelelően a pajzstartóként alkalmazott búzakalászok a parasztságot, a sisakdíszként szereplő ötágú vörös csillag az ország kommunista jellegét és egyben a munkásságot volt hivatva megjeleníteni. A kommunista hagyományokra és nemzetköziségre utalt a jobb oldali búzakalászt átfogó vörös szalag is.